magamról
Időm nagy
részében igyekszem túlélni magam. Szeretek táncikálni, meg cigánykerekezni is.
Szoktam gyíkot fogni de anyáék nem engednek gyíkot a házba, pedig a gyík az jó!
A cartoon network nagyon jó. Szeretem a házipáleszt meg a túró rudit. kézenállni
viszont nem tudok, és ez bosszantó. Nem szeretek nyitott szájjal a betonra
érkezni, mert féltem a fogaimat, és a fejem is sokat fáj. Utálom a gombát meg a
spenótot és a kutyákat is, mert nagyon buták és egyszer meg is harapott egy. Nem
szeretek mosogatni és bármiféle munkát végezni, mert iszonyú lusta vagyok, de
néha kedvem támad jó meleg teát iszogatni és elmerengeni gyönyörű szép, vagy épp
ronda dolgokon. Nagyon kiváncsi vagyok, milyen lehet kopasznak vagy vaknak
lenni, de még repülni sem tudok, pedig az sem lehet rossz. A körülöttem lévő
káosz néha engem is kétségbe ejt, de az irányítás végül mindig visszajut a
kezembe. Egyszer az egyik tanárom megkérdezte tőlem, hogy fasiszta vagyok-e,
mert megkérdeztem órán, hogy én írhatok-e Németország történelméről; hiába,
rohanó világunk szele senkit nem kerül ki. Szoktam hisztizni a tömérdek
elfajzott embermaradvány miatt vagy épp magam miatt, ám az inkább vicces, mint
idegesítő. bár nekem nem. Még egy fontos tudnivaló: gyönyörű szépen tudok
mosolyogni (mármint úgy igazából, ahol a fogam is látszik), de csak ritkán. Apa
azt mondja, régen bármit el tudtam érni a krokodilkönnyeimmel. Anya meg azt
mondja, hogy félre vagyok nevelve, és az utcán végzem. Ha egyszer nagy leszek,
kedves lány lesz belőlem és mindenki nagyon meg fog lepődni. énis
